Hírek

A média által látható, hallható, olvasható majd átélhető borzalmak és agresszivitás kapcsán legtöbb esetben fel sem merül bennünk, hogy mi is az, amit „kapunk”. A híreket „közvetítik” felénk, de tényleg csak ez történik?
Valójában összegyűjtik, sűrítik, majd töményen elénk tárják mindazt az információ halmazt, amely ilyen szűk keresztmetszetben teljesen más hatást gyakorol ránk, mint amiről a valóságban szólna. Vegyünk egy példát. Egy esti híradóban naponta erőszakos bűncselekmények, háborúk, betegségek, borzalmak tanúi lehetünk. Belemerülünk, fokozódik bennünk a félelem, szorongás (kinek az izgalom), és azt gondolhatjuk, a világ, a környezet ennyire veszélyes, félelmetes, akár undorító. Természetesen igen is, meg nem is.
Ezek a dolgok megtörténnek. Emberek szenvednek, meghalnak, agresszívak egymással, de! Milyen más, ha egy nagy lábos vízbe keverünk egy kanál ecetet, mintha ezt a mennyiséget egy feles pohárnyi vízbe tennénk.
Vajon a lábos vize ihatatlan savanyú lesz?
Nem. A feles poháré annál inkább.
Pontosan ez történik, amikor olyan híreket tárnak elénk, naponta többször, mondjuk 20 percbe sűrítve, amelyek akár a teljes világot érintik, és nem a csak a közvetlen környezetünket. Lehet,hogy egész életünk során nem leszünk áldozatai hasonlónak, mégis „átéljük”, karnyújtásnyinak érezzük. Olyan szintű negatív hatásokat kell(ene) feldolgoznunk általa, amire nem vagyunk „előhuzalozva”. A valóságban ezek nem a mi tragédiáink! Nem erre lettünk „tervezve”.

Húszpercenként meghal egy magyar szívroham miatt, olvashatjuk:
http://www.atv.hu/belfold/20110304_dobbenetes_adat_20_percenkent_meghal_egy_magyar_szivrohamban

…és félhetünk, hogy mi mikor kerülünk sorra. Mégis, mennyit tapasztalnánk ebből, ha nem olvashatnánk róla? Az elmúlt 1 évben ki hány ilyen esettel találkozott a környezetében (kivéve persze az e területen dolgozó szakembereket).

…és a háborúk:
http://kitekinto.hu/haboru/

Az is retteghet miatta, aki szerencsére soha nem fogja átélni.

Olyan ez, akár a kényszergondolatok, félelmek a jövőtől, az aggodalmak. Akár valóra is válhat, amitől félünk, így racionálisnak tűnik, de mégsem… hiszen mindez nem egy ember sorsa, „kvótája” élete során. Maradjunk annál, amit valóban mi élünk át. A megküzdéshez szükséges eszközeink is ehhez mértek.