Villámrelaxáció
Prof. Dr. Bagdy Emőke után:
Bizonyos feszültségi szint felett lazítani már képtelenségnek tűnhet, legalábbis a klasszikus relaxációt értve ez alatt.
Izmainkat (tovább) feszíteni azonban ekkor is képesek vagyunk, melyre egy ponton túl a központi idegrendszer “lazulj el”, önvédelmi paranccsal reagál. Ez a “következményes” izomrelaxáns állapot a kiinduló helyzethely képest lazább, kevésbé feszített. A hatás nem csupán fizikai, hanem mentális szinten is megjelenik.
1: Zárjuk ökölbe a kezünket és erősen szorítsuk.
2: Az öklünket szorításban tartva hajlítsuk be a kezünket, mintha nehéz súlyt kellene megtartanunk (ezt el is képzelhetjük).
3: Az előbbi szorítást, feszítést folyamatosan tartva szorítsuk a karjainkat oldalt a mellkasunkhoz.
4: Továbbra is tartva a kéz, karok stb. megfeszített állapotát a lábaink következnek. Végigfeszítjük a lábszártól a combokig, majd végül a farizmokat is hozzávesszük, miközben kissé felfelé húzódunk, ahogy pl. egy magasan lévő ablakon tekintenénk ki.
5: Végül sóhajtunk, kilélegezzük a levegőt, szétnyitjuk a tenyerünket és kiengedjük magunkat a szorításból.
A gyakorlatot egymás után többször ismételhetjük.
A hatás garantált.
Komment küldése