Gyermekszületés és hűtlenség

  Talán mindenki számára ismert vagy ismertebb „jelenség”, hogy a házasságtörések egy jelentős része, amennyiben az a férfi oldaláról történik, időbeni egybeesést mutat a gyermekeik születésével. Mi is történik ebben az időszakban? Mi az oka annak, ha ilyenkor gyengül meg egy kapcsolat? Érdemes, lehet-e ezután tovább folytatni? Mennyiben magyarázható racionális okokkal, és mennyiben van szó egyéni, vagy akár nemi különbségekről?
  A férfi oldal: Sokan kezdenek azon a szinten családalapításba, amikor is a partnerrel való kapcsolat, illetve a kapcsolatban természetes módon (is) felszínre kerülő problémák nem megoldásra, hanem tagadásra kerülnek. Maga a kapcsolat esetleg a biztonságra való igény kielégítését szolgálja csupán, és így az egyéb szükségletek kérdése háttérbe szorul. Kevesebb figyelem irányul a férfira, viszont ezzel egyenes arányban nő a személyes felelősség. Túlzottan jelentős lehet a saját szükségletek azonnali kielégítésének kérdése. Megjelenhet a féltékenység, magára a közös gyermekre. Esetleg kevésbé képesek az impulzus-kontrollra, a biológiai oldal túlzottan kidomborodik, stb. Lehetne sorolni számtalan racionális magyarázatot. A teljesség igénye azonban megköveteli, hogy a jelenséget ne részleteiben próbáljuk megérteni. A gyermekek születése, és így egy új rendszer létrejötte mindenképpen krízis (a krízis lehet pozitív fordulat is). Minden ilyen változás, átmeneti egyensúlyvesztett állapot, felfogható egy élet-vizsgának (megmérettetésnek) is. Ki vagyok, hol tartok és hová jutottam eddig? Milyen a személyiségem? Mennyire differenciált (érett)? Van-e kellő önismeretem? Képes vagyok-e kifejezni a valós igényeimet? Valójában mi „mozgat” ebben az irányban? Felismerem a játszmahelyzeteket? Képes vagyok-e jól kommunikálni? Milyen fokú a teherbírásom? Mit jelent számomra a szexualitás? Az esetek jelentős részében a hűtlenség fizetős-szolgáltatás keretében történik, kifejezve ezzel azt is, „csupán” testi szükségletek kielégítéséről van szó. Bennem felmerül a kérdés, hogy magasabb szinten ez valóban különválhat-e? Hol tart a személyiségfejlődésben az, aki élesen szétválaszt, ideális esetben egymással összhangban funkcionáló területeket? Mennyire ért célba az a kapcsolat, ahol az ilyen irányú kérdéseken nem lehet közösen segíteni, ennek megoldására erőfeszítéseket tenni, illetve az kevésbé izgalmas, vonzó? Mennyire erős egy személy, ha nárcizmusa túlzott mértékű (bizonyos fokú nárcizmusra egyébként mindenkinek szüksége van, nevezhetjük ez önzőségnek is)? Tehát a probléma valójában ott merül fel, ahol egyébként is blokádokat találunk a személyiségfejlődést tekintve. Az viszont tény, hogy az egyéni fejlődés is éppen olyan, mint az evolúció. A jéghegy csúcsa ér csak el magasabb szintet, tehát jóval kevesebben lesznek azok, akik végigjárják ezt az utat. Nincs ezzel “gond”, de fogadjuk el és tudjunk róla!
  Mi van ezzel szemben a másik részről?
  A női oldal: Gondolom, mindezt követően nem meglepő, hogy komplementer (egymást kiegészítő) szerepekről beszélhetünk. A nő vajon a férfi gyermekvállalás iránti vágyát, felkészültségét is figyelembe vette? Számára milyen célt szolgál az anyaság? Cél vagy természetes folyamat? Képes-e kommunikálni, odafigyelni a társára továbbra is? Élvezte-e valójában a szexuális együttléteket, vagy kötelező-szolgáltatásként élte meg a kapcsolatban? Foglalkozott és törekedett a felmerülő nehézségek közös megoldására, vagy egyszerűen „elfordult”? Figyelt-e továbbra is a saját nőiességére (külső, belső), az udvarlási szakaszt követően? Éppen úgy hosszú lista sorolható fel a nők felelősségéről is, akár a férfiak esetében. Ki-ki kedve és meglátása szerint továbbiakkal is kiegészítheti.
  A konklúzió azonban nagyon leegyszerűsíthető. A hasonló fejlődési szakaszban lévő emberek úgy illeszkednek egymáshoz, mint megfelelő kulcs a zárba. Nem egyéni felelősség, az ami egy párkapcsolatban történik! Rengetek apró jel, tapasztalat, amit a másik személyiségről mesél nekünk, már a kezdeti időszakban is fellelhető. Egyéni szintről vall az, hogy miért nem figyelünk, vagy nem merünk figyelni erre!? Ezzel érdemes leginkább foglalkozni!